Gyerekek az Alexander Stúdióban

Bevallom, nehezen szántam rá magamat, hogy ezúttal én írjak erre a blogra, mert mind ez idáig azok mondták el gondolataikat, akiket tanítunk, vagy a gyerekek szülei osztották meg velünk élményeiket az Alexander technika által tapasztaltakról. És ez úgy gondolom, hogy így van rendjén, és szeretném, hogy ez így legyen a jövőben is.

Hogy most kivételt teszünk, annak oka van.

1993 nyarán kezdtem el tanítani Magyarországon a technikát, és évekig egyáltalán nem jöttek gyerekek a stúdióba, noha már akkor tudtam, hogy F.M. Alexander már a kezdetektől szívesen foglalkozott gyerekekkel, és az volt a véleménye, hogy nagyon fontos lenne időben felismerni, kinek van szüksége a technika jótékony beavatkozására azért, hogy a korán megjelenő tüneteket felismerve, időben nyújtsunk segítséget, megakadályozva, hogy a kialakulóban lévő hibás feltételes reflexek ne uralkodjanak el, és az így megerősödő funkcionális zavarok ne nyomják el a normális fejlődési lehetőségeket, ne betegítsék meg a személyiséget.

szombat a gyerekekkel 1

Mindig nyitott voltam arra, hogy gyerekekkel foglalkozzak, hiszen – igaz ez évtizedekkel korábban volt, de – tíz évig óvónő voltam, később több, gyerekeknek szóló mese és foglalkoztató könyv szerkesztőjeként a legkisebbek irodalmi és anyanyelvi nevelése érdekelt leginkább, majd a hazai gyermekvédelem  elkötelezettjeként sok éven át éppen azoknak a gyerekeknek és kamaszoknak a problémája, akik önhibájukon kívül kerültek peremhelyzetbe lelkileg, szellemileg, vagy szüleik egzisztenciális problémái miatt nem részesülhettek kellően körültekintő figyelembe.

Éppen ez a tapasztalatom segített abban, hogy felismerjem, a gyerekekkel  való foglalkozás egy plusz tudást igényel. A gyermekkor ismeretét! Az életkori sajátosságok ismeretét és a gyermek személyiségének tiszteletben tartását. Náluk esetenként a túlzott beavatkozás nem célszerű, csak annyit szabad kapniuk a technikából, ami beépülve természetes fejlődésükbe elősegíti az éppen szükséges korrekciót. Ugyanakkor a legtermészetesebb együttlétet a foglalkozás során: a játékot, a mesét, a mondókát, az éneket és a verset, a beszélgetést, a meleg légkört. Azt az élményt, hogy „itt jó lenni, itt várnak engem, itt szeretnek engem, itt én vagyok a fontos, itt szabad inni és enni. Van úgy, hogy ünnepelünk is, és akkor a tortából én is kapok, itt találkozom és ismerkedem más gyerekekkel. És itt, néhány alkalom után én is cselekvő részese lehetek mind annak, amit kezdetben kaptam, kipróbálhatom  tudok-e én is adni, kapcsolatot teremteni, és ehhez persze sok segítséget, ösztönzést és dicséretet kapok.”

szombat a gyerekekkel 2

Egy szóval, nálunk a technika mellett olyan sikerélményhez jut előbb utóbb minden gyerek, ami elősegíti pozitív önértékelését, magabiztossá teszi, megtanulja megfogalmazni szükségleteit, megosztani szavakban is félelmeit, örömeit.

Persze az életkor és a gyerek személyisége is döntően befolyásolja, kihez, hogy közelítünk. Van, akinek időre van szüksége a beilleszkedéshez, és van, aki akkor oldódik fel, amikor más gyerekekkel találkozik nálunk. Van, akinek ösztönzésre, és van, akinek határozottabb irányításra van szüksége. Az egészen kicsi gyereket ölbe vesszük, és többet ér az ölelés, a metakommunikáció minden szónál, és van, aki akkor tud együttműködni, amikor bevonjuk a felnőttekkel közös cselekvésbe, és ilyenkor azért érzi jól magát, mert jóleső érzéssel azonosul egy szereppel. És tőlünk ebben a játékszituációban fogadja el az Alexander technikát.

szobat a studiobanszombat a studioban 2

Talán egyszer érdemes lenne megírni, kik voltak az első gyerekek, akiket szüleik elhoztak hozzánk. Most csupán annyit, hogy természetesen azok a felnőtt tanítványaim, akiknek korábban segített az Alexander technika, és önmaguk megváltozott életminősége miatt úgy gondolták, hogy részesüljön ebből az a gyerek, aki a legfontosabb számukra a világon.         Az első egy színészházaspár óvodás korú lánya volt, aki ma már egészséges felnőtt, később egy 9 hónapos kisfiút hozott el a nagymamája, aki nem tanult meg önállóan mászni. És így lassanként elterjedt a hírünk, és egyre másra jöttek a többiek is. A legfiatalabbak 3 hónaposak voltak. Egyre több 3-6 éves gyerek jött, és én döbbenten tapasztaltam, hogy milyen korai életszakaszban jelenik meg gyerekeinknél a görnyedt hát, a behúzott nyak-fej használat, a félelem okozta visszahúzódó, védekező testhasználat, a szétszórt figyelem, ami szintén egyfajta önvédelem a nem kívánt külső ingerektől. Jóleső érzés tapasztalni, hogy milyen látványos és gyors változást hoz számukra az Alexander technika, és milyen szívesen jönnek a stúdióba. De szembeötlő szüleik reakciója is, ahogy a kezdeti tartózkodásukat felváltja egy mosolygós, együttműködő figyelem. Mert pontosan érzik, látják, tapasztalják: gyermekük jó helyre került. És ez nekünk, tanároknak is nagy ajándék!

szombat a gyerekekkel 3

2013-ban felkeresett a stúdióban Hevesi Gabriella logopédus azzal a szándékkal, hogy szeretné kipróbálni a technikát, amiről egy logopédusoknak szóló előadáson hallott először a Gyógypedagógiai Főiskola tanárától, dr. Fehér Zsuzsától. Az előzményekről annyit, hogy dr. Fehér Zsuzsa, aki a magyarországi logopédusok szakmai szervezetének vezetője, évekkel ezelőtt járt hozzám, és azóta szakmai fórumokon, és főiskolai előadásain gyakran  beszél az Alexander technikáról, arról, hogy milyen fontos lenne, ha mind többen megismernék ennek a módszernek a hatásmechanizmusát és megtalálnák a módját annak, hogyan építhetnék ezt be  szakmai munkájukba. Dr. Fehér Zsuzsának köszönhetően az utóbbi években több logopédus jelölt kezdte el tanulni a technikát, és így jött el a stúdióba Hevesi Gabriella is. Ez a kitűnő szakember már korábban együtt működött olyan fogorvosokkal, akik fogszabályozással foglalkoznak és alapvetően komplex szemlélettel közelít a logopédiai munkához, amely az egész gyermeki személyiséget, fizikai, lelki, szellemi állapotát veszi figyelembe.  Nagyon gyorsan felismerte, hogy abban a korrekciós folyamatban, amelyben  a teljes pszichofizikai mechanizmus jobb működését szeretnénk elősegíteni milyen óriási szerepe lehet az Alexander technikának. Mert ha valakinek görnyedt a háta, nem kielégítő az izmainak a teljesítménye, a szorongások okozta kényszer izomtartások következtében megtörik a gerince, a fogszabályozás ezt a testhasználatát állandósítja, további panaszok jelentkeznek majd nála, és a logopédus munkája sem lesz olyan hatékony, mint egy önmagát szabadon használó, jól koordinált, és lélegző, saját temperamentumának megfelelően működő személyiségnél.

szombat a gyerekekkel 4

2013 óta dolgozunk együtt. Hevesi Gabriella elküldi hozzám azokat a gyerekeket, akiknél a teljes testhasználat alappillérei szorulnak korrekcióra. A fogorvos és a logopédus munkája már egy önmagát felszabadultan használó gyerekkel következik. Az Alexander technika, avagy a Létezés Művészetének elsajátítása az első lépcsőfok, a speciális megközelítés ezután garantáltan könnyebbé és sikeresebbé válik.

Azóta sokkal több 11,12 és 14 éves gyerekkel találkozunk a stúdióban.

Van egy vágyam!szombat a studioban 3

Egyszer talán a volt növendékeim, akik már Alexander tanárok megélhetik, hogy minden óvodás korú gyerek 5-6 éves korában találkozhat majd ezzel a technikával, ennek jótékony hatásával úgy, ahogy a gyerekpszichológussal és a logopédussal, az óvodában évente legalább kétszer egy-egy hétig, naponta 15-20 percre, hogy elromlani készülő ösztönös használata időben korrigálható legyen. Ehhez azonban nem elég a technika tanításának elsajátítása. Lehet, hogy az óvónőknek kellene elsősorban megtanítani ezt a csodálatos eljárást? Azt hiszem, ez lenne e legcélravezetőbb út….

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>