Hiperaktív gyerekek és az Alexander-technika

Egy tanár elmondásából, aki nem szívesen dolgozott gyerekekkel

 

„Egy alkalommal egy óvodás korú hiperaktív fiúval keresett fel az édesanyja. Hónapokig jártak hozzám szorgalmasan, és én, aki amúgy sem foglalkoztam gyakran ilyen korú gyerekekkel, valósággal megszenvedtem ezeket a foglalkozásokat. A fiú türelmetlen volt, csak nagyon rövid, szinte másodpercekig fogadta el munkámat, állandóan csinált valamit, mozgott, kitért érintésem elől. Legszívesebben elengedtem volna már ezeket a találkozásokat, de nem volt mit tennem, mert az anya és fia kitartóan felkerestek hetenként kétszer, kifizették az óradíjat, ezért úgy éreztem, nem küldhetem el őket. Nagyon  megkönnyebbültem, amikor egy napon búcsúzni jöttek, mert egy távolabbi városba költöztek.
Mintegy tíz, tizenhárom év elteltével egy egyetemista fiú keresett fel a stúdióban, hogy Alexander órákat vegyen nálam. A foglalkozások jól teltek, összebarátkoztunk, és kiderült, hogy ugyanaz a fiú, akit kisgyerekként tanítottam. Beszéltem neki arról, milyen gyötrelmesek voltak számomra azok az órák, mennyi kudarcot és lelkiismeret furdalást jelentettek, és mennyivel hatékonyabbak ezek a mostaniak – rosszul tettem!  A fiú bántónak találta őszinteségemet és én elszégyelltem magam, amikor elmondta: máig gyermekkora legnagyobb élményét nyújtották számára találkozásaink, alig várta, hogy Alexander órákra jöhessen. Sokkal nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezte magát foglalkozások  után, elmélyültebben tudott játszani, jobban aludt… Bevallotta, hogy noha abban a városban ahol szüleivel lakik kitűnő egyetemen tanulhatott volna tovább, de azért vállalta a kollégiumot, hogy egyetemi évei alatt visszatérhessen az Alexander foglalkozásokra.
Mélyen hatottak rám szavai, és noha azóta sem vállalok gyakran kisgyerekeket, szívesebben inkább pedagógusokat, mert azt gondolom, az alexanderi elveket hatékonyabban képesek a gyerekekkel naponta foglalkozók átadni nekik, mint én, azt be kellett látnom, hogy ez a technika alapjaiban képes befolyásolni egy gyerek életét. Mélyen nyomot hagy idegrendszerében. A megváltozott használat pedig valóban előmozdítja az idegrendszer koordináltabb működését. Így volt ez ennél a hiperaktív fiúnál is. Az én tévedésem pedig az volt, hogy miután nem tapasztaltam azonnal kézzelfogható változást, nem számoltam a késleltetett hatással sem. Ennek lehettem tanúja a felnőtt egyetemistánál, aki a benne lezajlott folyamatot is képes volt már szavakban megfogalmazni. Azt hiszem, minden tanár számára tanulságos lehet ez a történet.”

 

Összefoglalva tehát:
Az Alexander technika egyszerre hat az egész személyiségre. A lelki, szellemi kiegyensúlyozatlanság jelen van az ember, így a gyerek fizikai részében.  Az  Alexander  tanár  e fizikai részen keresztül hat az egész szervezetre. S  ahogy  F.M. Alexander a dadogósról azt mondja, hogy az „idegrendszer dadog”, annak használatát kell és lehet megszüntetni, így a tanulási és magatartási zavarok, a figyelem szétszórtsága is gyakran ilyen működési zavarra vezethetők vissza.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>