Gyuszi – Az édesanya szemszögéből

BelvárosbanGyuszi helyett most én, az édesanyja írok a blogba.
Két és fél évvel ezelőtt, amikor először elmentünk Annához az Alexander stúdióba, fogalmunk sem volt, hogy meg fog változni az egész életünk.
Sok gyógymódot – hagyományosat és alternatívat is – kipróbáltunk Gyuszival, illetve én is az ekcémám miatt. Kisebb sikereket elértünk, aztán minden ment tovább a régi kerékvágásban.
Amikor Anna azt javasolta, hogy én is kezdjem el tanulni az Alexander módszert, nem tudtam, mire vállalkozom. Gyuszival két hónapja jártunk a stúdióba, és már sok apró javulás látszott Anna, Csilla, és a többi tanár kitartó munkájának köszönhetően.
Most, harmadéves tanárhallgatóként már látom, hogy ez életem egyik legjobb döntése volt…

Ha csak az elmúlt néhány hónap sikereit nézem, Gyuszi leérettségizett, nem is akárhogyan, két tannyelvű gimnáziumban, integrált oktatásban.ballagás
(Aki nincs hozzánk hasonló helyzetben, az talán nem tudja, hogy ez mennyi kihívást jelent a mindennapokban. Köszönet a tanárainak és az osztálytársainak is!!!)
Barátokat szerzett, épp most jött meg Hollandiából egy táborból, és már utazik is a következőbe. Programokat szervez, barátokkal találkozik, kinyílt számára a világ.
Az, hogy ő jobban van, szabadabban használja a testét, az egész lelkét, személyiségét is megváltoztatta. Elkezdett ÉLNI, élettel telten csillog a szeme.

Az, hogy ő jobban van, önállósodik, hihetetlen terheket vesz le a vállamról, miközben vele is törődök, magamra is jut idő.
Az Alexander technika tanulása közben kialakult tudatosság az életünk minden területén egyre inkább jelen van. Azzal, hogy másoknak tanítom a technikát, én is folyamatosan fejlődök, tudatosabbá válok, egyre jobban vagyok. A tanulás “mellékhatásaként” még a hat hónapos korom óta kínzó ekcémám is szinte nyomtalanul eltűnt.
Munkahelyet váltottam, terveim vannak az életemmel, tele vagyok energiával.

pizzázunkAz a felfogásom, hogy én “csak” Gyuszi anyukája vagyok teljesen megváltozott.
Én Gyuszi anyukája vagyok, és hálás vagyok a sorsnak, hogy az lehetek. Kevesebb lennék nélküle.
Egyre kiegyensúlyozottabban élünk, tanulunk, dolgozunk, és rugalmasan, nyitottan változtatunk, ha kell, akár naponta is az életünkön.

Anna segítségével mérföldnyit léptem, léptünk előre, és most úgy érzem, nincsenek határok, korlátok, de még nagyon sok munka van hátra, magunkon, egymáson.

Üdvözlettel,
Péter Bernadett
+36-30-242-3790

Az Alexander technika megváltoztatta az életemet

Amióta megtanultam  járni, mindig bizonytalanul közlekedtem. Akkor sem működött jól az egyensúlyérzékem, amikor egy helyben  álltam. Úgy éreztem, hogy nem tart meg a lábam.

A koraszülöttség következménye,  hogy mindkét lábam spasztikus. Kétszer meg is műtötték az achillesz inamat a lábamban. Ennek az eredményeképpen befelé forgatom a lábfejemet, amikor járok. Még a székről való felállás is nehézséget okozott. Mindig féltettek a szüleim, hogy elbotlok és összetöröm magam.

22012 őszén ismertem meg az Alexander technikát.  Ennek lényege, hogy megtanuljuk helyesebben használni saját testünket. Mióta elkezdtem járni az Alexander foglalkozásokra, nagyon sokat változtam. Már egy hónap elteltével  látványos átalakuláson mentem keresztül. Sokkal könnyebb lett a járás, az egyensúlyérzékem is javult. Lassanként és fokozatosan az egész testtartásom  megváltozott. Nem okoz már nehézséget a lépcsőn felfelé és lefelé menés, a  guggolás, a fél lábon állás. Pedig eleinte csak úgy tudtam az Alexander órákon felállni, ha megkapaszkodtam.

Ma már magabiztosan közlekedem,  jövök-megyek, és nem félek attól, hogy esetleg megbotlom vagy elesek. Az egész fellépésem más. A legjobban annak örülök, hogy megváltozott az egyensúlyérzékem, és azt is elmondhatom magamról, hogy  két lábbal állok a földön.

Persze van még mit fejlődni, de ez az egész csodálatos számomra. Jövök és megyek, akár a többi körülöttem lévő ember. Összehangolt és koordinált lett a mozgásom, hosszú lett a hátam,  nem feszítem meg a nyakamat.

Szabaddá tesz, hogy ura vagyok a testemnek. Belenézek a tükörbe és egy magabiztos embert látok. Boldog vagyok. Biztosan állok a lábamon és nem kellett hozzá orvosi beavatkozás, csak az Alexander technika és sok odafigyelés. Meg az, hogy helyesen alkalmazzam a mindennapokban azt, amit eddig sikerült  megtanulnom a technika segítségével önmagamról.

Ezt a változást nem értem volna el, ha nincs mellettem egy szakképzett tanár, aki segített és segít megismerni az Alexander technikát. Nekem ebben Kupecz Kriszta segít. Hetente két alkalommal járok hozzá. Emellett szintén heti két alkalommal megyek még Alexander órákra Magyari Beck Annához. Nagyon sokat köszönhetek nekik.

Kriszta és Anna abban is segítenek, hogy helyesen alkalmazzam a technikát a mindennapokban. Nélkülük most nem tartanék ott, ahol jelenleg. Hittek és hisznek bennem. Így én is hiszek magamban, és továbbra is szorgalmasan járok Alexanderezni. Tanulom, fejlesztem magamat, és napközben is tudatosan alkalmazom a tanultakat.

Néhány hónapja minden héten egy alkalommal csoportos foglalkozásokra is járok Annához. Ilyenkor olyan növendékekkel is együtt dolgozunk, akik már több éve tanulják a technikát, és így jobban megismerhetem ösztönös reakcióimat, azt hogy hogyan tudom megakadályozni  hibás megszokásaim eluralkodását. Ezeken a foglalkozásokon a technika működtetésének titkairól is sokat megtudhatok. Néhány alkalommal, tanári segítséggel már én is kipróbálhattam az érintést. Izgalmas pillanatok voltak. Annyira, hogy már az is eszembe jutott, milyen jó lenne, ha meg tudnám tanulni másokon is alkalmazni ezt az eljárást.

3Fontos számomra, hogy elmondjam,  ezzel a technikával meg lehet változtatni egy életet. Magammal hurcoltam egy keresztet, terhet, hogy mozgásomban korlátozott vagyok. Nehéz ezzel együtt élni, szembesülni  azzal, hogy más vagyok, mint a többiek. De azóta, hogy megismertem az Alexander technikát tudom, hogy teljes értékű és ugyanolyan vagyok, mint bárki más.

Hiszem, hogy magas sarkú cipőben fogok táncolni az esküvőmön.

Gyerekek az Alexander Stúdióban

Bevallom, nehezen szántam rá magamat, hogy ezúttal én írjak erre a blogra, mert mind ez idáig azok mondták el gondolataikat, akiket tanítunk, vagy a gyerekek szülei osztották meg velünk élményeiket az Alexander technika által tapasztaltakról. És ez úgy gondolom, hogy így van rendjén, és szeretném, hogy ez így legyen a jövőben is.

Hogy most kivételt teszünk, annak oka van.

1993 nyarán kezdtem el tanítani Magyarországon a technikát, és évekig egyáltalán nem jöttek gyerekek a stúdióba, noha már akkor tudtam, hogy F.M. Alexander már a kezdetektől szívesen foglalkozott gyerekekkel, és az volt a véleménye, hogy nagyon fontos lenne időben felismerni, kinek van szüksége a technika jótékony beavatkozására azért, hogy a korán megjelenő tüneteket felismerve, időben nyújtsunk segítséget, megakadályozva, hogy a kialakulóban lévő hibás feltételes reflexek ne uralkodjanak el, és az így megerősödő funkcionális zavarok ne nyomják el a normális fejlődési lehetőségeket, ne betegítsék meg a személyiséget.

szombat a gyerekekkel 1

Mindig nyitott voltam arra, hogy gyerekekkel foglalkozzak, hiszen – igaz ez évtizedekkel korábban volt, de – tíz évig óvónő voltam, később több, gyerekeknek szóló mese és foglalkoztató könyv szerkesztőjeként a legkisebbek irodalmi és anyanyelvi nevelése érdekelt leginkább, majd a hazai gyermekvédelem  elkötelezettjeként sok éven át éppen azoknak a gyerekeknek és kamaszoknak a problémája, akik önhibájukon kívül kerültek peremhelyzetbe lelkileg, szellemileg, vagy szüleik egzisztenciális problémái miatt nem részesülhettek kellően körültekintő figyelembe.

Éppen ez a tapasztalatom segített abban, hogy felismerjem, a gyerekekkel  való foglalkozás egy plusz tudást igényel. A gyermekkor ismeretét! Az életkori sajátosságok ismeretét és a gyermek személyiségének tiszteletben tartását. Náluk esetenként a túlzott beavatkozás nem célszerű, csak annyit szabad kapniuk a technikából, ami beépülve természetes fejlődésükbe elősegíti az éppen szükséges korrekciót. Ugyanakkor a legtermészetesebb együttlétet a foglalkozás során: a játékot, a mesét, a mondókát, az éneket és a verset, a beszélgetést, a meleg légkört. Azt az élményt, hogy „itt jó lenni, itt várnak engem, itt szeretnek engem, itt én vagyok a fontos, itt szabad inni és enni. Van úgy, hogy ünnepelünk is, és akkor a tortából én is kapok, itt találkozom és ismerkedem más gyerekekkel. És itt, néhány alkalom után én is cselekvő részese lehetek mind annak, amit kezdetben kaptam, kipróbálhatom  tudok-e én is adni, kapcsolatot teremteni, és ehhez persze sok segítséget, ösztönzést és dicséretet kapok.”

szombat a gyerekekkel 2

Egy szóval, nálunk a technika mellett olyan sikerélményhez jut előbb utóbb minden gyerek, ami elősegíti pozitív önértékelését, magabiztossá teszi, megtanulja megfogalmazni szükségleteit, megosztani szavakban is félelmeit, örömeit.

Persze az életkor és a gyerek személyisége is döntően befolyásolja, kihez, hogy közelítünk. Van, akinek időre van szüksége a beilleszkedéshez, és van, aki akkor oldódik fel, amikor más gyerekekkel találkozik nálunk. Van, akinek ösztönzésre, és van, akinek határozottabb irányításra van szüksége. Az egészen kicsi gyereket ölbe vesszük, és többet ér az ölelés, a metakommunikáció minden szónál, és van, aki akkor tud együttműködni, amikor bevonjuk a felnőttekkel közös cselekvésbe, és ilyenkor azért érzi jól magát, mert jóleső érzéssel azonosul egy szereppel. És tőlünk ebben a játékszituációban fogadja el az Alexander technikát.

szobat a studiobanszombat a studioban 2

Talán egyszer érdemes lenne megírni, kik voltak az első gyerekek, akiket szüleik elhoztak hozzánk. Most csupán annyit, hogy természetesen azok a felnőtt tanítványaim, akiknek korábban segített az Alexander technika, és önmaguk megváltozott életminősége miatt úgy gondolták, hogy részesüljön ebből az a gyerek, aki a legfontosabb számukra a világon.         Az első egy színészházaspár óvodás korú lánya volt, aki ma már egészséges felnőtt, később egy 9 hónapos kisfiút hozott el a nagymamája, aki nem tanult meg önállóan mászni. És így lassanként elterjedt a hírünk, és egyre másra jöttek a többiek is. A legfiatalabbak 3 hónaposak voltak. Egyre több 3-6 éves gyerek jött, és én döbbenten tapasztaltam, hogy milyen korai életszakaszban jelenik meg gyerekeinknél a görnyedt hát, a behúzott nyak-fej használat, a félelem okozta visszahúzódó, védekező testhasználat, a szétszórt figyelem, ami szintén egyfajta önvédelem a nem kívánt külső ingerektől. Jóleső érzés tapasztalni, hogy milyen látványos és gyors változást hoz számukra az Alexander technika, és milyen szívesen jönnek a stúdióba. De szembeötlő szüleik reakciója is, ahogy a kezdeti tartózkodásukat felváltja egy mosolygós, együttműködő figyelem. Mert pontosan érzik, látják, tapasztalják: gyermekük jó helyre került. És ez nekünk, tanároknak is nagy ajándék!

szombat a gyerekekkel 3

2013-ban felkeresett a stúdióban Hevesi Gabriella logopédus azzal a szándékkal, hogy szeretné kipróbálni a technikát, amiről egy logopédusoknak szóló előadáson hallott először a Gyógypedagógiai Főiskola tanárától, dr. Fehér Zsuzsától. Az előzményekről annyit, hogy dr. Fehér Zsuzsa, aki a magyarországi logopédusok szakmai szervezetének vezetője, évekkel ezelőtt járt hozzám, és azóta szakmai fórumokon, és főiskolai előadásain gyakran  beszél az Alexander technikáról, arról, hogy milyen fontos lenne, ha mind többen megismernék ennek a módszernek a hatásmechanizmusát és megtalálnák a módját annak, hogyan építhetnék ezt be  szakmai munkájukba. Dr. Fehér Zsuzsának köszönhetően az utóbbi években több logopédus jelölt kezdte el tanulni a technikát, és így jött el a stúdióba Hevesi Gabriella is. Ez a kitűnő szakember már korábban együtt működött olyan fogorvosokkal, akik fogszabályozással foglalkoznak és alapvetően komplex szemlélettel közelít a logopédiai munkához, amely az egész gyermeki személyiséget, fizikai, lelki, szellemi állapotát veszi figyelembe.  Nagyon gyorsan felismerte, hogy abban a korrekciós folyamatban, amelyben  a teljes pszichofizikai mechanizmus jobb működését szeretnénk elősegíteni milyen óriási szerepe lehet az Alexander technikának. Mert ha valakinek görnyedt a háta, nem kielégítő az izmainak a teljesítménye, a szorongások okozta kényszer izomtartások következtében megtörik a gerince, a fogszabályozás ezt a testhasználatát állandósítja, további panaszok jelentkeznek majd nála, és a logopédus munkája sem lesz olyan hatékony, mint egy önmagát szabadon használó, jól koordinált, és lélegző, saját temperamentumának megfelelően működő személyiségnél.

szombat a gyerekekkel 4

2013 óta dolgozunk együtt. Hevesi Gabriella elküldi hozzám azokat a gyerekeket, akiknél a teljes testhasználat alappillérei szorulnak korrekcióra. A fogorvos és a logopédus munkája már egy önmagát felszabadultan használó gyerekkel következik. Az Alexander technika, avagy a Létezés Művészetének elsajátítása az első lépcsőfok, a speciális megközelítés ezután garantáltan könnyebbé és sikeresebbé válik.

Azóta sokkal több 11,12 és 14 éves gyerekkel találkozunk a stúdióban.

Van egy vágyam!szombat a studioban 3

Egyszer talán a volt növendékeim, akik már Alexander tanárok megélhetik, hogy minden óvodás korú gyerek 5-6 éves korában találkozhat majd ezzel a technikával, ennek jótékony hatásával úgy, ahogy a gyerekpszichológussal és a logopédussal, az óvodában évente legalább kétszer egy-egy hétig, naponta 15-20 percre, hogy elromlani készülő ösztönös használata időben korrigálható legyen. Ehhez azonban nem elég a technika tanításának elsajátítása. Lehet, hogy az óvónőknek kellene elsősorban megtanítani ezt a csodálatos eljárást? Azt hiszem, ez lenne e legcélravezetőbb út….

Gyuszi II.

20131117_204852Megismerkedésem az Alexander technikával nem indult zökkenőmentesen, de ennek már másfél-két éve. Korábban rengeteg módszert kipróbáltam, ezért nagyon sok tapasztalatot szereztem a fájdalmakról, kudarcról, hiábavaló küzdelemről. Mikor megérkeztem az első alkalomra, tele voltam félelemmel, mi fog velem történni, fájni fog-e, kérdeztem magamban, mert hangosan nem mertem kimondani. Nem akartam több fájdalmat átélni, „rátenni még egy lapáttal” arra, ami már úgyis volt. Fájdalomban éltem mindennapjaimat az állandó izomgörcsök folyamatos feszítést okoztak, és összehúzták testemet, és ezzel lelkemet is. Nem ismertem más érzést, csak fájdalmat, és rettegést attól, hogy újra és újra átélem, így hát a kezelések alkalmával minden új érzést elképesztő gyötrelemnek, és fájdalomnak fogtam fel, ez pedig keserves sírást, olykor üvöltést váltott ki belőlem. Nem voltam képes különbséget tenni jó és rossz érzés között, éltem egy testben, amit nem tudtam irányítani, nem voltam tudatában érzéseimnek. A nagyon erős görcsök elkezdtek kioldódni, ez viszont eleinte nagy fájdalmakkal járt. A kezelőasztalon fekve úgy gondoltam le fogok esni, pedig körül voltam véve sok-sok emberrel – Annával, Csillával, és tanítványaikkal – akiknek mind az volt a célja, hogy rajtam segítsen.

Nokia 020Sok időbe telt, míg megjelent az első változás, minden ruhámat le kellet cserélni, mert rövid lett. Ezzel egy időben igen sokat kellet aludnom. Jobban kezdtem viselni az érintést, és nagyobb változások indultak meg. Ki tudtam nyújtani könyökömet, mellkasom elkezdett szélesedni, megjelentek az addig letapadt izmok. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, Magyari Beck Annával, és társával Szabó Csillával folytatott közös munka, és az ő kitartásuk, türelmük meghozta gyümölcsét, az egész testemben változás kezdődött. Időközben édesanyám is elkezdte tanulni az Alexander módszert, így a mindennapos cselekvéseinkben is már jelen van, az érintése már nem fájdalmat okoz, hanem segíti a fejlődésemet.

Hozzá kell, hogy tegyem, hogy a korábbi műtéteken átesett testrészeknél nagyon lassú a változás, ha egyáltalán beindul.

Azt vallom, a CSODA MINDENKIBEN OTT VAN, CSAK FELSZÍNRE KELL HOZNI.

 

 

Gyuszi

2012 januárjában kezdtem el járni Magyari  Beck  Annához Alexander foglalkozásokra.
20 éves, mozgássérült fiú vagyok, elektromos kerekesszéket használok, állandó ülő életmódra kényszerülve. 

Állandó ízületi fájdalmaim, nagyfokú gerincferdülésem volt. Az egyes mozdulatokat kísérő, gyakori,  számomra mégis  újból és újból váratlanul fellépő erőteljes fájdalmak miatt  tele voltam félelemmel minden újtól. Nem tudok talpra állni, egyensúlyérzékem nem működik kielégítően, izmaim elernyedtek a mozgáshiánytól.

A fájdalomtól való félelmeim egészen kisgyerekkoromban alakultak ki, mert nagyon sok kellemetlen élményben volt részem. Gyakran leestem, nem tudtam megtartani a testemet  ülő  helyzetben, ha nem támasztottak meg biztonságosan. Ilyenkor a legkisebb érintésre is felborultam, rosszabb esetben egyenesen a földön találtam magamat. Azóta is a leeséstől félek a legjobban.

 Az Alexander foglalkozások hatására, az első hónapokban nagyon furcsa változásokon mentem keresztül. Ahogy elkezdtem ismerkedni a módszer hatására  önmagammal, a feszes ízületeim  lassan engedni kezdtek.

Merev csuklóm, amely már régóta meggátolt kezem használatában, elkezdett lazulni. Karomat egyre hosszabbra tudom nyújtani, ujjaimban, kezemben megjelent egy kis erő, így ismét képes lettem egy pohár, vagy az evőeszközök használatára. Kiderült számomra, hogy eddig nem voltam tisztában a saját testem érzéseivel, mindent fájdalomként éltem meg.

Mára már a gerincferdülésem szinte teljesen elmúlt, ezáltal rengeteget nőttem. Az elmúlt 10 hónap alatt kétszer kellet a ruhatáramat megújítani. :)  A koponyám lassan visszakerül az állandó hátrafeszített állapotából az egyre szabadabbá váló nyakamra, ettől az artikulációm is sokat javult. 

Az ízületek kinyílásával vállam és mellkasom szélesedett, ettől a néhány hónapos korom óta állandó problémát okozó refluxom javult, és képes vagyok mélyeket lélegezni.  Testem egyes részein ismét megjelent egy kis izom, amit otthon, édesanyám segítségével jólesik megtornáztatnom. 

Az Alexander stúdióban legtöbbet Anna és Csilla foglalkozik velem, de a többi tanár és tanárjelölt is részt vesz ezeken a foglalkozásokon. Gyakran az egész csoport velem dolgozik.  

Sokat jelent nekem az, hogy  édesanyám is elkezdte tanulni az Alexander technikát. Megváltozott az érintése, már nem fáj, amikor felemel, inkább jólesik, ahogy finom érintéssel gondoskodik rólam.


Anna még verset is tanul velem, persze Alexanderesen. Legutoljára Vörösmarty Mihály Vén cigány című versét az Alexander foglalkozás közben tanultuk együtt.
 
Mostanra  megtanultam  magamon dolgozni, adom az irányokat magamnak, bár nagyon fárasztó az állandó odafigyelés, mégis azt gondolom, megéri.


“…és így vagyok a helyemen”

Cziria Kata írása

Cziria Kata

Két éve kezdtem el ismerkedni  az  Alexander módszerrel – akkor a gyógytornászom ajánlására. Előtte gyógytornára jártam, hogy a derékfájásom enyhüljön. A gyógytorna valóban teljesen megszüntette a fájdalmat, de azt éreztem, hogy ha nem tornázom aktívan, akkor visszatér a fájdalom, és kipróbáltam az Alexander módszert.

Korábban nem voltam boldog a testmagasságommal (184 cm) – mondván, hogy az alacsonyabbaknak biztos nem kell életük végéig tornázni, állandóan ezzel foglalkozni, csak engem sújt ez a nehézség. Eközben amennyire csak lehetett, próbáltam is magam összehúzni társaságban, hogy ne lógjak ki a többi lány közül.

Az Alexander módszer azonban megszerettette velem a magasságomat – ma már örülök annak, hogy nem csak a gravitáció hat rám, és húz lefelé egész nap, hanem emellett az éggel is kapcsolatban lehetek. A két irány: fölfelé és lefelé egyszerre vannak jelen a testemben, és így vagyok a helyemen. Másoktól inkább elismerő szavakat kapok, semmit azt éreznék, hogy kilógok közülük.

A fönt és lent mellett nekem még nagyon fontos, hogy az előre irányultságom mellett ne veszítsem el a kapcsolatot a mögöttem levővel, hanem ezt a két irányt is egyszerre hagyjam érvényesülni. Derékfájásom azért alakult ki, mert minden mozdulatomban (járás, lépcsőzés, valamiért nyúlás, nézés stb.) csak az előttem levőre fókuszáltam, és egyből indultam is – a hasammal. Az Alexander módszer megtanít itt és most lenni – nem rohanni úgy előre, hogy annak következtében elveszítsem a mögöttem levőket.

Egészen hétköznapi dolgokban érzékelem, hogy mi milyen irányban hat rám: ilyen például az öltözködés. Nyakpántos ruhát, vagy nehéz nyakláncot már nem veszek fel, érzem, hogy húzza lefelé a nyakamat. Ugyanígy vagyok a szűk szoknyákkal – mivel nem engedik meg a csípőnek (és így a deréknak) a megfelelő szabadságot – nem hordom őket.

Hétköznapi mozgásokban ugyanígy megtanultam érzékelni, hogy mi az, amivel ártani tudok a testemnek, és hogyan tudom a természetes, szabad mozgását megengedni. 
Ha az ajtót úgy nyitom ki, hogy szemben állok vele, az egy teljesen könnyed mozgás, ha a hátizsákomat magam előtt emelem meg, és magamhoz közel viszem hátra, nem fog fájni a hátam, ha mosogatás vagy varrás közben arra gondolok, hogy egy bárszékre támaszkodva ülök, nem okozok fájdalmat magamnak.

Most pedig babát várok, és abból amivel mindenki ijesztgetett, hogy nagyon fog fájni a derekam – semmi sem lett. Nagyon boldog terhességem végéhez közeledik, és még mindig sok helye van a babámnak, nem nyomja a belső szerveimet – úgy érzem, a baba is ég és föld között középen van, nem csak lefelé nehézkedik.

Nagy hálával köszönöm tanáromnak, Szabó Csillának, hogy megismertetett a módszerrel, és közelebb segített önmagamhoz!

Szabó Csilla Alexander-technika tanár

Magyari Beck Anna
 és Szabó Csilla
1995 szeptemberében ismerkedtem meg az Alexander technikával. Ugyanebben az évben megkezdtem tanulmányomat a Türelem Háza Alapítványi Iskolában. Egy komplex fejlesztő program keretében tanultunk, amelyben több elméleti tárgy mellett az alap az Alexander technika volt. Dr. Popper Péter pszichológiát, Dr. Kiss Zoltán funkcionális anatómiát, Dr. Sári László tibetológus a keleti gondolkodás művészetet, Lajtavári Zita a SOTE tanára  a nyugati filozófiát tanította. Az Alexander-technikát az iskola vezetőjétől, Magyari Beck Annától tanultam, aki a technikát 1993-ban hozta el Magyarországra.
2000-ben kaptam meg a magyar oklevelet, és még ebben az esztendőben Írországban nemzetközileg elismert tanár lettem.
2004-ben az ATI-nál (Alexander Technique International) szponzor tanári oklevelet kaptam, ami feljogosított arra, hogy tanárjelölteket vizsgáztathassak.
2004-től Magyari Beck Anna asszisztenseként tanítok az Alexander Stúdióban tanárjelölteket és magántanítványokat.
Tel: (20) 206-5257
csillaszabo75@freemail.hu


“Az életkedvem is visszajött. A teherbírásom megnövekedett.”

Aladár gerincét 2001-ben műtötték, mert esés következtében összecsúsztak a nyaki csigolyái. Műtét előtt zsibbadt a keze oly annyira, hogy kiesett a ceruza a kezéből és zsibbadt a lába is, lábujjtól az ágyékáig. A műtét sikerült, de nem lett teljesen panaszmentes, éjszakánként gyakran fájt a lába, zsibbadt és erősen görcsölt.


Évekkel később a reumatológus orvos elküldte úszni, ami nagyon jó neki, utána jobban érzi magát. 2011-ben a gyógytornát is kiírta a doktornő, ekkor találkoztunk. Az első alkalommal mozgásvizsgálat közben feltűnt, hogy egyszerű mozdulatokra a panaszai fokozódnak és túl nagy erőt fejt ki, hogy meg tudja csinálni a feladatokat.

Az Alexander-technikát kezdtük el tanulni, hogy pontosítsuk a testérzékelését, finomítsuk-javítsuk a testéről kialakult képet. A foglalkozások alatt a panaszai enyhültek, és később is jobban érezte magát. Néhány alkalom után örömmel újságolta, hogy éjszaka, amikor a zsibbadás, fájdalom jelentkezett, ha arra gondol, amit a foglalkozásokon tanult, akkor azok elmúlnak és vissza tud aludni.

Őt idézem: „Majdnem panaszmentes lettem, igaz, nem kímélem magam. Sokszor emelgetek, cipelek, és nehéz munkát végzek. Ha komolyabb megterhelésnek vagyok kitéve, akkor előfordul, hogy zsibbad, de nem az a borzasztó érzés, ami korábban volt. Jó a közérzetem. Öt kis unokámmal biztonságban tudok játszani és foglalkozni. Az életkedvem is visszajött. A teherbírásom megnövekedett. Ha kimarad egy-egy alkalom, nagyon sajnálom, és nagyon hiányzik. Az Alexander-módszer jó hatással van rám.”
Guba Márta

Guba Márta Alexander-technika tanár és gyógytornász

2005-ben találkoztam az Alexander-módszerrel. Magyari Beck Anna és Szabó Csilla vezetésével ismerkedtem meg a módszer lényegével, a tudatos testhasználattal.

2009 júniusban lettem az Alexander-technika tanára, azóta tanítok az Alexander Stúdióban és tanulok tovább.

Az a vágy vezérel, hogy mély tudatosságot érjek el az élet minden területén. A megszerzett elméleti tudást egyszerre értsem és érezzem. Az érzéseimet, testem üzeneteit értsem. Az elméleti tudást, minél jobban tudjam alkalmazni a gyakorlatban saját magam és mások javára.

Tel (06) 20/452-9141
gubamarti@freemail.hu


“Sohasem szabad belenyugodnunk abba, ha valamiben rosszul érezzük magunkat…”

 

Nori

Az Erdélyi Zeneakadémián tanultam klasszikus ének szakon, ahol úgy éreztem, hogy az az egyetemi rendszer és a tanári hozzáállás semmiképpen nem építő jellegű. A tehetségemet mintha magamba fojtotta volna azalatt a három év alatt, amit ott töltöttem. Egyszerűen az egészségtelen mentalitás miatt, ami gyengébb idegzetű zenészeket rosszabb esetben le is terelt a pályáról. 
Éreztem, hogy valamit változtatni kell. A zene túl erősen bennem élt, ahhoz, hogy attól forduljak el, ezért Budapestre felvételiztem egy Konziba, ahova  most  járok . Szakmailag sokkal többet kapok, mint a régi egyetememen.
Aztán a Fenti Erő Magyari Beck Annához irányított és az Alexander technikához. Anna érezte, hogy tele vagyok feszültséggel, amitől meg  kell  szabadulnom  ahhoz, hogy könnyebb, boldogabb lehessek. Ezért elkezdtem járni Alexander foglalkozásokra.  A  hátam  egy, két találkozás után már láthatóan kiegyenesedett. Másfél hónapja járok és teljesen megváltozott a közérzetem. Velem él a testem. Eddig mintha csak hurcoltam volna magam után, most együtt járunk, együtt éneklünk, semmilyen eddig bennem élt gátlás nélkül. 
Visszatértem pár napra az erdélyi egyetememre és annyira jól éreztem magam. Már nem a kis gátlásokkal teli, bizonyítani próbálkozó kislány voltam, hanem a testében élő, mindenkivel szabadon kommunikáló, bárhol szabadon mozgó erő. Nagyon jól telt az a hétvége. Sohasem szabad belenyugodnunk abba, ha valamiben  rosszul érezzük magunkat. Ha nem jöttem volna el az egyetemről Budapestre,  most  mennyivel szegényebb lennék….


 

Petra

Petra hatesztendős, hamarosan iskolás lesz. Mozgékony, tevékeny, okos, szép, kick-boxol és balettozik. Amikor megérkezik testvérével és édesanyjával az Alexander Stúdióba, felragyog a napocska. Azonnal átrendezik a szobát, de senkit nem zavarnak meg az elmélyült alexanderes munkában. Előkerülnek a tollak, színes ceruzák, papírok és a kincseket tartalmazó kistáska. És megkezdődik a játék. Belakják a nagyméretű asztal alatti teret, az éppen szabad kisszobát. Nagyon elfoglaltak és nagyon élénkek. Petra amúgy korosztályában 2012-ben elnyerte a kick-box verseny első helyezettjét. Országos bajnok.

 

Miért van akkor szüksége az Alexander foglalkozásokra?

 

A múlt évben Petra eltörte a balkezét. Ez a baleset azért is okozott komoly kellemetlenséget, mert Petra balkezes. Igen ám, de nem bírta sokáig a tétlenséget, és átszoktatta magát jobbkezesnek. A törés rosszul forrt össze, ezért három hónapig gipszben kellet lennie. Az átszoktatás elszántsága okozhatta, hogy gerincferdülése lett. Hát ezért hozta el édesanyja hozzám Alexander foglalkozásokra.
Petrával öröm dolgozni. Mert amilyen élénk  amikor játszik, boxol, vagy éppen balettozik, olyan elmélyülten alexanderezünk együtt.
Egy napon, amikor befejeztem Vele a foglalkozást, arra kért, hogy most Ő dolgozhasson velem. Tanulságos, meggyőző percek következtek. Nem akarta helyére tenni a fejemet, a kezemet, nem akarta erőszakosan kiegyenesíteni a hátamat. Csak ott volt velem csendben, elmélyült figyelemmel,és érintéséből érződött, hogy szervezetében még rendben van az a feltételes reflex-rendszer, amit később betegségeink, egyoldalú megterheléseink, stresszes életünk és félelmeink, egyszóval szocializációnk során elvesztünk, és amit idősebb korunkban újra tanulhatunk F.M.Alexander technikájával egy tapasztalt tanár vezetése segítségével.
Egyikünk sem vette észre, hogy egy szemfüles Alexander tanárjelölt lencsevégre kapta a pillanatot. Ezek a fotók pedig megjelenítik: Így alexanderezik egy egészséges lelkületű gyerek, még akkor is, ha az ő szervezete müködtetésében is akad korrigálni való.

 

Bizonytalanság, túlzott félénkség, koordinációs zavarok

Alexander technika és játékosság…


É. három és félévesen gyenge izomzata miatt bizonytalanul mozgott, ezért, ha tehette, anyja testébe kapaszkodott, felkéredzkedett. Új környezetben félénken viselkedett, ilyenkor „belebújt” egy játékállatka  szerepébe ha szóltak hozzá. Anyjához nagyon szoros kapcsolat fűzte, kettejükön kívül feltünően kizárta a világot, ha egy gyerek, vagy felnőtt közelített hozzá.
Az óvónőknek is feltűnt, hogy koordinációs problémái, egyensúlyzavara miatt mozgásfejlődése elmarad kortársaitól. Az anya elmondása szerint pici kora óta székelési nehézségei voltak. Három, négy naponként csak különböző technikákkal sikerült a béltisztítás. időnként egészségügyi beavatkozásokkal É. félelme nőttön nőtt, és ahogy akarata erősödött, úgy váltak ezek a napok egyre konfliktusosabbakká.
Az Alexander foglalkozások hatására beindult az izomtónus erősödése. Behunyt szemmel fogadta a tanár kezéből érkező üzenetet. Központi idegrendszere jó partnernek bizonyult. Már az  első  foglalkozás  végén, a hátán fekve nevetni, rugdalózni kezdett, s végül három szabályos jóga ászanát rögtönzött. A  harmadik óra után megváltozott a járása,  izomtónusa  jelentősen megnövekedett, az óvónő szerint jóval aktívabban, ügyesebben tornázott az óvodában, és szinte észrevétlenül tűnt el  a  báránybégetés, helyét átvette egy beszélgetős, cserfes kislány. Az utolsó foglalkozásra azzal a hírrel érkeztek, hogy az óvodában, minden beavatkozás nélkül, egyedül produkált székletet. Ezt a jelentős változást 10 Alexander foglalkozással lehetett elérni. É.-vel azonban később  még  lesz  dolga az Alexander tanárnak,  aki azon a véleményen van, hogy kisgyerekeknél ügyelni kell arra, hogy csak annyi foglalkozás legyen, ami beindítja a szükséges folyamatot, majd hagyni kell, hogy annak hatása épüljön be a gyerek normális fejlődésébe. Akiknél az első foglalkozássorozat mégsem elegendő, ott meg lehet ismételni megerősítő órákkal a beindult folyamatot. É.-nél  –  a tanár meglátása szerint  – valószínűleg szükség lesz ilyen foglalkozásokra.